Judit: 18 kg fogyás

Szerencsés genetikai adottságokkal születtem, csinos és relatíve vékony lány voltam. Szerettem nassolni, jókat enni, annál kevésbé mozogni, mégis sokáig ellenállt a szervezetem a drasztikus hízásnak. Csodagenetika azonban nincs. Kitartóan dolgoztam rajta, előbb-utóbb utolért a hízás. A középiskola végén voltam a „csúcson”, 54 kilóval, majd 30 éves koromra sok-sok pizzával, rágcsával később már úgy 15 kilóval több voltam, míg végül Angliába költöztem, ahol a helyi konyha segített „elérni” a plusz 18-ig fél év alatt. Ekkor már nem lehetett nem tudomásul venni, mekkora lettem, minden ruha szoros volt, mindig kényelmetlenül éreztem magam, utáltam, ha fényképeznek és kezdtem azt gondolni, hogy innen már nincs visszaút, egyre kövérebb és kövérebb leszek, mígnem gurítható formát veszek fel.
Az évek során próbáltam mindenféle divatos fogyókúrás tippeket, káposztaleves, szűztea, koplalás stb., ahogy néha sportolásra is elszántam magam, de ezek a kérészéletű próbálkozások maximum pillanatnyi eredményt hoztak. Végül arra jutottam, hogy nem kampányszerű marhaságokkal kell ezt a problémát kezelni, közelítsünk „tudományosan”. Az hizlal, ami bemegy, és amennyi bemegy, ergo az fog segíteni, ha kevesebb megy be. Na de mennyi is az? Keresgéltem, számolgattam, mi mennyi kalória, jegyzetelgettem, pár napig tervezgettem, mit és mennyit fogok enni ez alapján. Aztán eszembe jutott, hogy oké, hogy ez kevés, de voltaképp mennyit is kéne ennem? Ekkor került elém a Bázis. Innentől sokkal könnyebb dolgom volt, nem kellett minden egyes alapanyagot egyesével levadászni, egy kész rendszer várt. Beállítottam a célomat, elolvasgattam, mi hogy működik, elkezdtem felvinni a receptjeimet, beszélgetni a fórumlakókkal, és egy hét múlva – két kilóval nehezebb voltam… Szerencsére folytattam így is, reméltem, ez csak valami anomália, és annak is bizonyult. Még egy héttel később megint annyi voltam, mint induláskor, majd innentől hetente fél kilóval kevesebb. Nem volt annyi segítségem, mint amennyit a fórumon ma találni, de szerencsém és józan eszem igen, így nagyjából követtem azt, amit ma javasolnánk egy kezdőnek: együnk a BMR-ünk környéki kalóriát, és akkor mendegélnek majd a kilók lefelé. Csak a fogyás vége felé sikerült kissé ez alá mennem, hiszen nem tudtam még, hogy ez így nem jó. Úgy tíz kilóval később volt egy kis megtorpanás, de aztán megint ment minden, mint a karikacsapás, és május és november között lement 16 kiló. Nem szenvedve, nem koplalva. A nassolásról persze 90%-ban le kellett hozzá mondani, de látva, hány kalória van egy zacskó chipsben, már nem is vonzott túlzottan… Viszont finomakat ettem, megtanultam kalóriatakarékosan főzni, jobb alapanyagokat használni, tudatosabban enni. Jól éreztem magam, ismét csinos voltam, mindössze két kilóra a céltól.
Persze illett volna sportolni is, úgy nagy eséllyel még szebb eredményeket tudtam volna elérni, de a veleszületett lustaságomat nem igazán tudom – vagy akarom – legyőzni. Nem is volt semmi mozgás szinte a palettán ekkor sem, leszámítva heti egy napot, amikor hatalmas bevásárlókörutakat tettem, hátizsákkal sétálgatva 5-8 órákat.
Ekkor jött egy magyarországi intermezzo néhány hónapra, új munka keresése, új szerelem, régi barátok, régi szokások. Eleinte még próbáltam ragaszkodni a méregetéshez, odafigyeléshez, de hamar feladtam, félretettem, majd nemsokára újra foglalkozunk ezzel… És ha már úgysem mérünk, akkor csak most, csak egyszer belefér egy kis ez, egy kis az, csak így kivételesen. Pár hónapig lassan, majd rohamléptekkel jöttek vissza a kilók, egy év alatt összesen tíz. Ekkor újra számolni kezdtem, szigorúan BMR felett tartva a kalóriákat. El is indult a fogyás, de gyászosan lassan. A korábbi fél kiló/hét helyett ezúttal szakaszok voltak, jó hosszúak, amikor nem történt semmi, majd kicsi le, pár napig semmi, majd fele vissza, megint semmi, megint le… Átlagban heti 25 deka ment le, de ennél is kevesebbnek éreztem a sok ingadozás miatt. Nem tudom, igazából mi jelentette a különbséget a korábbiakhoz képest, mindenesetre tudtam, hogy a módszer működik, időm volt, kitartást meg összekapirgáltam, amennyi csak telt tőlem. Nem volt könnyű ezzel a csigatempóval, de vagy ez, vagy megadom magam a hízásnak, szóval tartottam magam hónapokig, és hónapokig, és hónapokig.
Elkezdtem egy kicsit mozogni is, heti néhányszor elbohóckodom egy evező-, egy futó- és egy taposógépen. Ennyi telik tőlem, de ennyit várhatóan az után is tudok tartani, hogy eltűnnek a plusz kilók.
Bő 10 hónappal később újra 54 kiló vagyok. Akkora lett a derékbőségem, mint 18 évesen, a csípőm még annál is kisebb. Sportos alkatom persze nem lett, most is van kis zsírpárna itt, egy kicsi ott. De aki nem sportol, az ne is várjon többet. Izmot nem növeszt a diéta.
Nem áll szándékomban újra abbahagyni a számolását, ezt érzem a legkönnyebb módjának, hogy akkora maradjak, amekkoraként jól érzem magam. Ez nem jelenti, hogy ez nem jár némi erőfeszítéssel, de sokkal kevesebbel, mint a folytonos jojózás járna, ha ismét ötletszerűen ennék, majd pánikszerűen fogynék. A korábbi tapasztalatokból okulva inkább eszem mindig ésszel, rászánok napi öt percet a mérésre, tervezésre, és inkább mondok nemet a rágcsára, mint a kis méretű ruhákra.
Jelenleg egy hete „tartom a súlyom”, lassan emelem a kalóriákat, hogy megtaláljam azt a mennyiséget, amivel még megmarad, amit elértem. Mindez számokban annyit jelentett, hogy kilóra összesen 18-at veszítettem, mellbőségben 9 centit, derékban 17-et, csípőben 16-ot, ruhaméretben kettőt. Sokáig csak ezeket mértem, így pl. a felkarom esetében nem tudok számadatot hozni, de azt hiszem, a képek magukért beszélnek…
Mindenkinek sok sikert, aki fogyni szeretne, tanácsként pedig annyit, hogy okosan tessék beállítani a célt, kérjetek segítséget a fórumon, olvassátok el, tanuljátok meg, mi hogy működik, és legyetek türelmesek.