Válasz törölt felhasználó
#442 számú posztjára
Tisztában vagyok és azzal is, hogy a húsokban is milyenek vannak. Egyik sem jobb vagy rosszabb ilyen téren, mint a másik.
Angol oldalakról is tájékozódom. Egyébként látom, hogy angolul több ökörséget lehet olvasni, mint magyarul, szóval az, hogy valami angolul van, még nem biztos, hogy hitelesebb. Az meg megint tény, hogy a nyelvek közötti fordításnál, cikkek átvételénél is erősen tud torzulni az információ.
Nem kell számolni a kalóriákat, én sem vagyok rögzött számoló, de amíg nem tudod, hogy miben mi van, addig muszáj. Mivel kb. ugyanazokat eszed, így egy idő után megjegyzed vagy kb-ra tudod, hogy mi van benne. Nálam random időközönként szokott lenni olyan, hogy beírom, hogy mit ettem ma(néhány hetente), hogy nem-e vagyok elcsúszva valamivel. Ha van egy célom és nem úgy alakul valami, ahogy kellene, akkor szoktam jobban ráfeküdni, de sima hétköznapi felhasználásnál már régóta nem teszem.
Az önkontroll hiánya az a szénhidrátos mókádra vonatkozott. Az agyat nagyon be lehet csapni dolgokkal. Mivel új étrendre álltál át (az eddigihez képest új, hiába régebben csináltad), akkor viszont mindig utána kell nézni, hogy jól vagy-e beállítva. Ha ez rendben van, na akkor már nem kötelező számolni, viszont ha elindul felfelé a súly egy súlytartó étrendnél, akkor bizonyára el vagy csúszva. A gyors felszívódású szénhidrátok okoznak éhségérzetet gyorsan, amik elsősorban becsapják az agyad. A saját hülyeséged volt, hogy nem ellenőrizted magad. Szóval lehet, hogy simán jó lett volna az is, ha kontroll alatt tartod. Amíg az elején számolod a kalóriákat, addig durván megszokod, hogy miből mennyit lehet enni. Ha ilyen nem volt, akkor az érzékelésedre hagyatkozol. Ilyenkor szokott probléma lenni. Vannak rossz berögződések, amiket ki kell iktatni. Ez a legnehezebb. Ilyen van pl.: a dohányzás esetében is, ahol a dohányosnak maga a mozdulat hiányzik, amit általában evéssel helyettesítenek vagy folyadékbevitel növeléssel, mert ugyanaz a mozdulatsor lép fel.
Nagy zabálás után szerintem alap egy min. 16 órás böjt. Én nem szeretek nem enni, szóval 24 órás böjt fölé sosem megyek és ezt nagyon ritkán, kb. évente alkalmazom.
A D-vitamin bevitelnek igaz, hogy nincs felső korlátja (hivatalos), de a szakemberek is azt mondják, hogy 50 ezer napi egység környékén már érdemes pár nap szünetet tartani. Persze ez néhány napról szól, mert utána már garantált a túladagolás tünete (vesekő, vesekárosodás, stb.). Az orvosok nem ajánlanak napi 4 ezer egység feletti adagot, ha folyamatosan szeded napi szinten. Egy jó nyári napozás során se nagyon tudsz 20 ezer napi egység fölé menni, csak hogy tudd hová tenni az adagodat. Ez a 20 ezer egy fehérebb bőrű emberre vonatkozik, aki pucéron napozik, mert minél barnább a bőröd, annál nehezebben állít elő a szervezeted D-vitamint. Szóval ez is a saját hülyeséged. A fokozott szomjúság is egyébként az egyik tünete a D-vitamin túladagolásnak. Ott van még az is, hogyha nincs sok kalcium a véredben, akkor szépen kioldja a csontokból.
A C-vitamin jó dolog, de abból is ésszel.
A zabálás és éhezés monológodra annyit, hogy ezek a szélsőségek. A szélsőséges megoldásokkal pedig általában az a baj, hogy többet ártanak, mint amit használnak.
Az ösztönhöz annyit, hogy az ember a tudata miatt lett a mostani ember, ami pont arra szolgál, hogy elnyomja a káros ösztöneit, másképpen még mindig az ősember szintjén lennél (bár sokan közel vannak hozzá).